A tea egy frissítő ital, amelyet gyakran naponta víz után fogyasztanak. Általában a teát italként szolgálják fel harapnivalók mellé, amikor pihenni vagy összejönni a családdal. De nem ritkán a teát reggeli, ebéd vagy vacsora után italként szolgálják fel.
Különböző típusú teatermékek vannak a piacon, például teazacskók, porított tea és fogyasztásra kész tea dobozokban és palackokban. A felnőttek és a gyerekek nagyon szeretnek teát inni. Van-e előnye a teaivásnak? Vagy fordítva, vannak mellékhatásai?
Olvassa el még: Tea ínyence? Íme, néhány tea jótékony hatása az egészségre!
Teafajták
A tea a teanövény fiatal leveleiből készül (Camellia sinensis). A feldolgozási módszer alapján a teát 3 típusra osztják, nevezetesen:
1. Fekete tea (Fekete tea)
Vörös tea néven is ismert, mert vörös tea oldatot állít elő. Ez a teafajta a legnépszerűbb és legszélesebb körben előállított tea Indonéziában. A feldolgozás fermentációs folyamaton keresztül történik.
2. Zöld tea (Zöld tea)
A zöld teát erjesztési folyamat nélkül dolgozzák fel. Ezt a teát száraz melegítési módszerekkel (pörkölés vagy pörkölés) és forró gőzzel nedves melegítéssel dolgozzák fel (gőz).
3. Oolong tea (Oolong tea)
Ezt a teát félig fermentált eljárással dolgozzák fel. A feldolgozási folyamat a zöld tea és a fekete tea között van.
Olvassa el még: Igaz, hogy a rutin teafogyasztás okosabbá teheti az agyat?
A tea egészségügyi előnyei
Az alábbiakban bemutatjuk a tea egészségügyi előnyeit.
- Teásdoboz alacsonyabb koleszterinszint. Egyes tanulmányok szerint a zöld tea és a fekete tea csökkentheti a koleszterinszintet, így a szívbetegségek kockázatát is csökkentheti.
- A tea különféle betegségek megelőzésére szolgál. A tea tartalmaz polifenol amely antioxidáns és gyulladáscsökkentő, amely szerepet játszik az olyan krónikus betegségek kockázatának csökkentésében is, mint a rák, ízületi gyulladás vagy ízületi gyulladás, valamint a cukorbetegség.
- A tea stimulánsokat tartalmaz. A tea stimulánsokat, például koffeint tartalmaz, teobromin és teofillin. A stimulánsok éber hatást biztosítanak, és javíthatják a kognitív képességeket és a koncentrációt.
Olvassa el még: Egészségesebb kávé vagy tea? Itt a válasz!
A tea egészségügyi mellékhatásai
Íme a túl sok tea fogyasztásának mellékhatásai:
1. A csomagolt tea magas cukrot tartalmaz
A csomagolt teák általában magas cukortartalmúak. A magas cukortartalom azt jelenti, hogy magas kalóriát is tartalmaz. által javasolt cukorbevitel Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az összes kalória 10%-a. Ha a fogyasztás túlzott mértékű vagy meghaladja az ajánlott cukorbevitelt, az növeli az elhízás és a cukorbetegség kockázatát.
2. A tea nem tartalmaz tápanyagot
A tea önmagában nem tartalmaz makrotápanyagokat, például szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat. A túl sok tea fogyasztása gyorsan jóllakottságot okozhat, ami csökkenti az étvágyat. Ennek eredményeként nem teljesülnek a teljes tápanyagok, amelyeket az élelmiszerekből kellene beszerezni.
3. A tea gátolja a vas felszívódását
A tea tartalmaz polifenol és fitát amelyek gátolhatják a vas felszívódását. Ezért a túlzott teafogyasztás vashiányt okozhat a szervezetben, és vérszegénységet vagy vérhiányt okozhat.
4. A tea vízhajtó
A teában található koffein vizelethajtó, ami azt jelenti, hogy több vizeletet választ ki a szervezetben a tea fogyasztása után.
Tehát a tea fogyasztása általában nem káros, a teának valóban vannak egészségügyi előnyei. Amire figyelni kell, az a tea mennyisége és gyakorisága. Túlzott fogyasztása káros hatással lehet az egészségére.
Olvassa el még: Szeretne teapartit készíteni, ismerje meg a megfelelő teás köretet!
Referencia:
- Khan N, Mukhtar G. Tea és egészség: Studies in Humans. 2013
- Indonéz Gyermekorvosok Szövetsége. 2016. Gyermekek számára biztonságos tea fogyasztása. Letöltve: 2019 március.
- Bouchard DR, Ross R, Janssen I. Kávé, tea és adalékaik: összefüggés a BMI-vel és a derékkörfogattal. Obes Facts 2010;3:345-452
- Hamdaoui M, Hedhili A, Doghri T, Tritar B. A tea hatása a vas felszívódására az egészséges patkányokkal táplált tipikus tunéziai „kuszkusz” étkezésből. Ann Nutr Metab 1994;38:226-231
