Polémiák a gyermekek és a terhes nők egészségéről Indonéziában

3 percenként egy öt éven aluli gyermek hal meg Indonéziában. És óránként 1 nő hal meg szülés közben vagy terhesség alatti problémák miatt. Indonéziában az anyák egészségének javítása, amely az ötödik millenniumi fejlesztési cél (MDG), lassan haladt az elmúlt években.

Az anyák halálozási aránya az elmúlt évtizedben 100 000 élveszületésre számítva körülbelül 228-ra becsült magas maradt, annak ellenére, hogy az anyai egészségügyi szolgáltatások javítására törekedtek. Ez ellentétben áll az Indonézia körüli szegényebb országokkal, amelyek nagyobb javulást mutatnak az ötödik millenniumi fejlesztési cél tekintetében.

Indonézia sokkal jobban teljesített a csecsemők és az öt éven aluliak halálozásának csökkentésében, ami a negyedik millenniumi fejlesztési cél. Az 1990-es években előrelépés történt az öt év alatti gyermekek, a csecsemők és az újszülöttek halálozási arányának csökkentésében.

Az elmúlt években azonban az újszülöttek halálozásának csökkenése megállni látszik. Ha ez a tendencia folytatódik, Indonézia nem tudja elérni negyedik millenniumi fejlesztési célját (a gyermekhalandóság csökkentése), pedig Indonézia a korábbi években úgy tűnik, jó irányba halad.

Gyermekhalálminták

Indonéziában a legtöbb gyermekhalálozás jelenleg az újszülött korban (újszülöttkorban), vagyis az élet első hónapjában következik be. Az esélye annak, hogy egy gyermek különböző életkorban meghal, az újszülött korban 19/1000, 2-11 hónapos kor között 15/1000, 1-5 éves kor között pedig 10/1000.

Más fejlődő országokhoz hasonlóan, amelyek elérik a közepes jövedelmű státuszt, Indonéziában is csökkent a fertőzések és más gyermekkori betegségek által okozott gyermekhalandóság, valamint nőtt az anyák oktatása, a háztartási és környezeti higiénia, a jövedelem és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Az újszülöttek halálozása ma már komoly akadálya a gyermekhalandóság további csökkentésének. Ennek az az oka, hogy az újszülöttek halálozásának legtöbb oka leküzdhető.

Mind a vidéki, mind a városi területeken, és minden vagyoni kvintilis esetében a csecsemőhalandóság csökkentésében elért haladás megtorpant az elmúlt években. A 2007-es Demográfiai és Egészségügyi Felmérés (2007 IDHS) azt mutatja, hogy mind az öt éven aluliak, mind az újszülöttek halálozási aránya nőtt a legmagasabb vagyoni kvintilisben. Maga az ok azonban nem világos.

Bár a vidéki területeken az öt év alattiak halálozási aránya még mindig egyharmadával magasabb, mint a városi öt év alattiak halálozási aránya, egy tanulmány szerint a vidéki területeken a halálozási ráta gyorsabban csökken, mint a városi területeken. A városi területeken a halálozási arány még újszülöttkori szinten is nőtt.

A kevésbé iskolázott anyák gyermekeinek halálozási aránya általában magasabb, mint az iskolázottabb anyák gyermekeinek. Az 1998-2007 közötti időszakban az iskolázatlan anyák gyermekeinek csecsemőhalandósága 73 volt 1000 élveszületésre.

Eközben a középfokú vagy magasabb iskolai végzettségű anyák gyermekeinek csecsemőhalandósága 24/1000 élveszületett. Ez a különbség a képzett nők jobb egészségmagatartásának és tudásának köszönhető.

Indonéziában a HIV/AIDS-járvány egyre nőiesedése tapasztalható. A nők aránya az új HIV-fertőzöttek között a 2008-as 34 százalékról 2011-re 44 százalékra nőtt. Ennek eredményeként az Egészségügyi Minisztérium a gyermekek HIV-fertőzöttségének növekedését prognosztizálja.

Egészségügyi hiányosság

A minőségi anya- és újszülött egészségügyi szolgáltatások megelőzhetik a magas halálozási arányt. Indonéziában az újszülöttek halálozási aránya azoknál a gyermekeknél, akiknek édesanyja egészségügyi szakemberek által nyújtott terhesgondozásban és szülési segítségben részesül, az egyötöde azon gyermekek halálozási arányának, akiknek édesanyja nem részesül ezekben a szolgáltatásokban.

Indonéziában egyre több a képzett egészségügyi személyzet által támogatott szállítás. Az 1992-es 41 százalékról a 2010-es 82 százalékra. A mutató csak az orvosokat és a szülésznőket vagy a falusi bábákat tartalmazza. A 7 keleti tartományban minden harmadik szülés egészségügyi személyzet segítsége nélkül történik. Csak a hagyományos szüléskísérők vagy családtagok segítenek nekik.

Az egészségügyi intézményekben történő szállítások aránya továbbra is alacsony, 55 százalék. 20 tartományban a nők több mint fele nem tud vagy nem hajlandó semmilyen egészségügyi intézményt igénybe venni. Ehelyett otthon szülnek.

Az egészségügyi intézményekben szült nők hozzáférhetnek sürgősségi szülészeti szolgáltatásokhoz és újszülöttgondozáshoz, bár ezek a szolgáltatások nem mindig állnak rendelkezésre minden egészségügyi intézményben.

Olvassa el még: Az egészségügyi és immunizálási fejlemények Indonéziában időről időre

A 10-59 éves nők hozzávetőleg 61 százaléka volt a szükséges 4 terhesgondozási látogatáson az utolsó terhesség alatt. A legtöbb terhes nő, ami körülbelül 72 százalék, Indonéziában először fordul orvoshoz.

Sajnos ez az akció az Egészségügyi Minisztérium által javasolt 4 látogatás előtt leállt. A nők körülbelül 16 százaléka (25 százaléka vidéki és 8 százaléka városi) soha nem kapott terhesgondozást utolsó terhessége során.

A szülés előtti vizitek során kapott szolgáltatás minősége nem megfelelő. Az indonéz Egészségügyi Minisztérium a következő összetevőket ajánlja a minőségi terhesgondozáshoz:

  1. Magasság és súly mérése.
  2. Vérnyomás mérés.
  3. Vegyen vas tablettát.
  4. Kapjon tetanusz toxoid oltást.
  5. Hasi vizsgálat.
  6. Vér- és vizeletminták vizsgálata.
  7. Tájékozódjon a terhességi szövődmények jeleiről.

A legtöbb terhes nőtől vérmintát vettek, és elmondták a terhességi szövődmények jeleit. A Riskesdas 2010-ből idézett módon azonban azoknak csak 20 százaléka, akik az első 5 beavatkozást teljesen megkapták. Még a legmagasabb lefedettségű Yogyakartában is csak 58 százalék volt ez az arány. Közép-Sulawesi lefedettsége a legalacsonyabb, 7 százalék.

A reproduktív korú nők körülbelül 38 százaléka nyilatkozott úgy, hogy 2 vagy több tetanusz toxoid (TT2+) injekciót kapott a terhesség alatt. Az Egészségügyi Minisztérium azt javasolja, hogy a nők az első 2 terhesség alatt kapjanak tetanusz toxoid injekciót, a következő terhességekben pedig 1 emlékeztető oltást a teljes védelem érdekében. A legalacsonyabb TT2+ lefedettség Észak-Szumátrán volt (20 százalék), a legmagasabb pedig Balin (67 százalék).

A szülés utáni anyák hozzávetőleg 31 százaléka részesül „időben” terhesgondozásban. Ez az Egészségügyi Minisztérium által meghatározott 6-48 órán belüli kézbesítést jelent. Nagyon fontos a jó szülés utáni gondozás, mert a legtöbb anya- és újszülötthalál az első 2 napban következik be. Szülés utáni szolgáltatásokra van szükség a szülés utáni szövődmények kezelésére.

Riau-szigetek, Kelet-Nusa Tenggara és Pápua teljesített ebben a tekintetben a legrosszabbul. Az időben történő szállítás utáni szolgáltatások lefedettsége mindössze 18 százalékos a Riau-szigetcsoportban. És a szülés utáni anyáknak csak körülbelül 26 százaléka részesült valaha szülés utáni szolgáltatásokban.

Az anyák számára elérhető egészségügyi szolgáltatások között az egészségügyi intézményekben történő szállítás hiányosságokat mutat. A városi egészségügyi intézményekben a kiszállítások aránya 113 százalék, ami magasabb a vidékieknél. A legmagasabb vagyoni kvintilisbe tartozó nők aránya, akik egészségügyi intézményben szültek, 111 százalék volt, ami magasabb, mint a legszegényebb ötödből.

Az egyéb szolgáltatásokhoz képest a jóléti szakadék nagyobb, mint a város-vidék szakadék. A várandósgondozáshoz, a TT2+-hoz és a szülés utáni ellátáshoz kapcsolódó szolgáltatások esetében 9-38 százalék a város-vidék különbség. Az időben nyújtott szülés utáni szolgáltatások viszonylag alacsony lefedettsége valószínűleg annak tudható be, hogy a nők nem kapnak prioritást ezeknél a szolgáltatásoknál, nem pedig az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben vagy azok nyújtásában tapasztalható nehézségek miatt.

Akadályok szembesülnek

A szülés előtti, szülés utáni és szülés utáni egészségügyi szolgáltatások rossz minősége komoly akadálya az anyai és gyermekhalandóság csökkentésének. A szolgáltatás minőségével kapcsolatos mutatók (pl. minőségi terhesgondozás) lefedettsége minden népességcsoport esetében következetesen alacsonyabb volt, mint a mennyiségi vagy hozzáférési lefedettség (pl. 4 szülés előtti vizit). Egy 2002-es tanulmány kimutatta, hogy a rossz minőségű ellátás hozzájárult a 130 vizsgált anyai haláleset 60 százalékához.

A közegészségügyi szolgáltatások rossz minősége azt jelzi, hogy növelni kell az egészségügyi kiadásokat. Indonézia az egyik legalacsonyabb egészségügyi kiadással rendelkező ország, amely 2010-ben a bruttó hazai termék 2,6 százalékát tette ki.

A közegészségügyi kiadások alig a felét teszik ki az összes egészségügyi kiadásnak. Kerületi szinten az egészségügy az összes kerületi forrás mindössze 7 százalékát kapja. Mindeközben az egészségügyre elkülönített Kiemelt Alap (DAK) átlagosan kevesebb, mint a teljes önkormányzati költségvetés 1 százaléka.

A DAK tervezési folyamatának hatékonyabbnak, eredményesebbnek és átláthatóbbnak kell lennie. Központi szinten a DPR képviselői fontos szerepet játszanak a saját körzeteik pénzelosztásának meghatározásában. Így lelassul a DAK folyamat.

Az egészségpénztárak körzeti szinten csak a költségvetési év végén állnak rendelkezésre. Különféle akadályok akadályozzák a szegény nőket abban, hogy teljes mértékben felismerjék a Jampersal, a kormány terhes nőknek szóló egészségbiztosítási programjának előnyeit.

Ezek az akadályok közé tartoznak a nem megfelelő visszatérítési arányok, különösen a szállítási költségek és komplikációk, valamint a nők körében a Jampersal megvalósíthatóságával és előnyeivel kapcsolatos tudatosság hiánya. Igény szerint több olyan egészségügyi intézménynek kell lennie, amely átfogó sürgősségi újszülöttkori szülészeti szolgáltatásokat (PONEK) nyújt, valamint több szülész- és nőgyógyászat. A PONEK lakossági létesítmények aránya Indonéziában (0,84/500 000) még mindig nem éri el az UNICEF, a WHO és az UNFPA (1997) által javasolt 1/500 000 arányt.

Indonéziában körülbelül 2100 szülész-nőgyógyász dolgozik (vagyis 31 000 fogamzóképes korú nőből 1), de ezek eloszlása ​​nem egyenletes. A szülész-nőgyógyászok több mint fele Jáván praktizál. A nem megfelelő viselkedés és az ismeretek hiánya szintén hozzájárul a gyermekhalandósághoz, beleértve:

  1. Az anyák és a közegészségügyi dolgozók nem rendelkeznek ismeretekkel a gyakori gyermekkori betegségek megelőzésével vagy kezelésével kapcsolatban. Indonéziában öt év alatti gyermekből 1 szenved lázban (amit malária, akut légúti fertőzések stb. okozhatnak), és minden 7. öt év alatti gyermek hasmenéses. A legtöbb haláleset ezekből a betegségekből megelőzhető. E betegségek megelőzéséhez azonban az anyák és az egészségügyi dolgozók ismerete, időben történő felismerése, valamint a kezelés és a magatartás megváltoztatása szükséges. Például a 2007-es IDHS kimutatta, hogy az öt éven aluli, hasmenéses gyermekek mindössze 61 százalékát kezelték orális rehidratáló terápiával.
  2. Az anyák nem ismerik fel a szoptatás fontosságát. A 2007-es IDHS kimutatta, hogy 3 6 hónaposnál fiatalabb csecsemőből kevesebb mint 1 szoptatott kizárólagosan. Ezért Indonéziában a legtöbb csecsemő nem élvezi a szoptatás előnyeit a táplálkozással és a betegségek elleni védelemmel kapcsolatban.
  3. Nagyon gyakoriak a rossz higiéniai és higiéniai gyakorlatok. A Riskesdas 2010 kijelenti, hogy Indonéziában a háztartások körülbelül 49 százaléka használ nem biztonságos hulladékkezelési módszereket. És a 2 legszegényebb ötödben a háztartások 23-31 százaléka továbbra is nyílt székletürítést végez. Ez a gyakorlat hasmenéses betegséget okozhat. A Riskesdas 2007 szerint a hasmenés az 1 hónapos és egy éves kor közötti gyermekek halálozásának 31 százalékának, az 1-4 éves kor közötti gyermekek halálozásának 25 százalékának az oka.
  4. A csecsemőtáplálás és egyéb szolgáltatások rossz gyakorlata, ami az anyák és a gyermekek alultápláltságához vezet. Ez a gyermekhalandóság fő oka. Minden 3. gyerek alacsony (tagadó). A szegényebb ötödben 4-5 gyermekből 1 alulsúlyos. Országosan a fiatalok 6 százaléka nagyon vékony (elpazarolt), ami miatt nagy a halálozási kockázat.

Lehetőség a cselekvésre

Összességében az egészségügyi kiadásokat Indonéziában növelni kell, beleértve a DAK arányát az egészségügyi szektorban. Az egészségügyi kiadások növelésének együtt kell járnia a pénzügyi és egyéb akadályok leküzdésével, amelyek megakadályozzák a nők minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését.

Tiszta képre van szükség a központi kormányzat és az önkormányzatok egészségügyi szolgáltatások nyújtásában betöltött feladatai között. A szabványok és előírások a központi szintű felügyeleti funkció részét képezik, és nem delegálhatók helyi szintre.

Az anya- és gyermekegészségügyi szolgáltatások a minőségre helyezik a hangsúlyt, ideértve az alapvető sürgősségi szülészeti és újszülöttgyógyászati ​​szolgáltatásokkal (PONED) felszerelt egészségügyi intézményekben történő szülést is. Ez a minőségi változás több szintű cselekvést igényel.

  1. A központi kormányzatnak szolgáltatásminőségi szabványokat és irányelveket kell kidolgoznia és végrehajtania. Szoros felügyelet szükséges annak biztosításához, hogy mind az állami, mind a magán egészségügyi szolgáltatók végrehajtsák a szabványokat.
  2. A magán egészségügyi szolgáltatásoknak a kormány egészségügyi politikájának és kereteinek részét kell képezniük. Az egészségügyi szabványok javítására irányuló jelenlegi erőfeszítések nem irányulnak aránytalanul a kormányzati intézményekre. 1998 és 2007 között azonban háromszor több szállítás történt magánlétesítményekben, mint állami létesítményekben. A magán egészségügyi szolgáltatók és képzési létesítmények az indonéz egészségügyi rendszer fontos részévé váltak. Ezért a kormányzati egészségügyi politikák, szabványok és információs rendszerek részét kell képeznie. A szabályozásnak, a felügyeletnek és a tanúsításnak biztosítania kell, hogy a magánszolgáltatók megfeleljenek a kormányzati információs rendszereknek és szabványoknak.
  3. Több egészségügyi intézményt kell létrehozni, amelyek PONEK szolgáltatásokat nyújtanak. A beutalási rendszereket is meg kell erősíteni e létesítmények megfelelő használatának előmozdítása érdekében. A minőségjavítás felé tett lépések további erőforrásokat igényelnek az egészségügyi dolgozók fejlesztéséhez és motiválásához. Az egészségügyi dolgozók teljesítménye nagyon meghatározott, mind a készségek, mind a motiváció tekintetében. A készségek fejlesztéséhez nemcsak több képzésre van szükség, hanem az esetkezelés segítő felügyeletére is. Szakemberek számára pedig szakértői értékelés, időszakos megfigyelés és fontos események vagy halálesetek ellenőrzése. A folyamatos visszacsatolás, monitorozás és szupervízió nemcsak a minőség javításában, hanem a csapat motiválásában is fontos szerepet játszik. Indonézia fontolóra veheti az egészségügyi dolgozók ösztönzését. Ezek az ösztönzők lehetnek nem pénzbeli (feladatok, hivatali idő és szakmai elismerés növelése), pénzbeli (teljesítményalapú komponens hozzáadása a fizetéshez) vagy intézményi és csapatalapú (intézkedések, mint például akkreditációs rendszer és nyílt verseny).
  4. Az erős információs rendszer a minőségi egészségügyi szolgáltatások egyik összetevője. Indonézia egészségügyi információs rendszerei nem teljesítenek olyan jól, mint a decentralizáció előtt. Az adminisztratív adatok sok körzetben nem megfelelőek, ami lehetetlenné teszi a kerületi egészségügyi csapatok számára a beavatkozások hatékony megtervezését és célzását. A központi szintnek erős adatokra van szüksége felügyeleti funkciójának ellátásához. Az ilyen helyzetek megkövetelhetik az egészségügyi információs rendszerrel kapcsolatos speciális funkciók újraközpontosítását és kiigazítását, különösen a folyamatokkal, jelentésekkel és szabványokkal kapcsolatosakat.

Nemzeti szinten felül kell vizsgálni és újra kell fogalmazni a meglévő minimális szolgáltatási szabványokat (MSS). Sok szegény körzet elérhetetlennek tartja a jelenlegi színvonalat. A szabványnak figyelembe kell vennie az Indonéziában tapasztalható nagy hiányosságokat és eltérő alapvonalakat, például a rögzített kamatlábak helyett százalékos emelésekhez kapcsolódó fejlemények megfogalmazásával.

Ez lehetővé teszi a kerületek számára, hogy reálisabb cselekvési terveket dolgozzanak ki. Bizonyos normák felállításánál figyelembe kell venni a földrajzi adottságokat, a népsűrűséget és az emberi erőforrások rendelkezésre állását. A kormánynak támogatnia kell azokat a kerületeket vagy városokat, amelyek nem rendelkeznek infrastruktúrával a minimális szolgáltatási színvonal eléréséhez.

A decentralizáció előnyeinek teljes körű kiaknázásához a körzeti egészségügyi csapatoknak támogatásra van szükségük a központi és a tartományi kormányzattól a bizonyítékokon alapuló tervezésben és végrehajtásban. A decentralizáció növeli az önkormányzatok lehetőségét a helyi igényekhez igazodó tervezési, költségvetés-készítési és programok végrehajtásában.

Ez azonban csak akkor érhető el, ha a helyi kapacitás megfelelő. A tartományi kormányoknak forrásokra van szükségük ahhoz, hogy segítsenek a körzetek tervezésében és olyan beavatkozások végrehajtásában, amelyek javíthatják a minőséget és a lefedettséget.

Elő kell mozdítani és fel kell gyorsítani a megelőző egészségügyi programokat. Ehhez számos szolgáltatás népszerűsítésére lesz szükség, kezdve a serdülőkortól és a terhesség előtti időszaktól kezdve, majd a terhességen, szülésen és gyermekkoron keresztül.

A beavatkozásoknak tartalmazniuk kell kézzelfogható és költséghatékony beavatkozásokat, mint például a gyakori gyermekkori betegségek közösségi alapú esetkezelése, a szoptatás népszerűsítése és tanácsadás, a folsav pótlása a terhesség előtti szakaszban, az anyai féreghajtó terápia, a mikrotápanyag-kiegészítés anyáknak és csecsemőknek, pl. valamint szúnyogháló használata.anyának és babának.

A HIV szülőről gyermekre történő átvitelének megszüntetése érdekében minden várandós nő számára szükség van a szolgáltató által kezdeményezett HIV szűrésre és tanácsadásra a rendszeres terhesgondozás, az erősebb nyomon követés és a jobb közoktatás részeként.

Forrás: UNICEF

Legutóbbi hozzászólások

$config[zx-auto] not found$config[zx-overlay] not found